Merj élni, merj érezni!

Tanárunk: Vámos Veronika
Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztjével kitüntetett táncművész és koreográfus.

.

Ajánlott viselet: Zárt orrú, magasított sarkú (de nem tűsarkú), lehetőleg pántos cipő.

Helyszín: Bázis (Csanády u. 7.)

.

ÓRÁK:

Jelenleg nincs.

..

FLAMENCO

Andalúziából (Spanyolország déli tartományából) származik ez az összetett művészet. A szó egyben életmódot, életérzést is jelent: minden mélyről jövő, legbenső dolog heves megélése, felszínrehozása és sokszor harsány, erőteljes formában való kifejezése.

Jelenlegi formája a XVIII-XIX. sz. körül alakult ki, de a mai napig fejlődő, képlékeny, élő rendszer. Markáns jegyeit az egyes előadóitól kapta, kapja, mindannyian egyéni módon interpretáljuk.

Gyökerei az ősi vizigótokig és az ókori pogány bachanáliákig nyúlnak vissza, de a dévadászik (indiai templomi táncosnők) mudráit, gesztusait is felfedezhetjük kézmozdulataiban. Az évszázadok során az andalúz népművészethez az Ibériai félszigeten áthaladó és letelepedő népek (cigányok, mórok, sephard zsidók) adták kultúrájukat, de érezhető rajta a dél-amerikai gyarmatokon keveredő indián őslakos és afrikai tradíciók hatása is.

SEVILLANAS

Az andalúz folklórból (Seguidilla) eredő, 3/4-es ritmusú, festív jellegű párostánc, melyet a flamenco adoptált, így vált népszerűvé Andalúzia-szerte a XIX. sz.-ban. Eleinte a búcsúkban (romería), vidéki népünnepélyeken (fiesta), vásárokon (feria) táncolták. Mára annyira elterjedt, hogy még diszkókban, más szórakozóhelyeken is gyakran felcsendül, s még a fiatalabb generációból is sokan ismerik annyira, hogy táncra is perdülnek a zenére.

A sevillanas általában 4 versszakból (copla) áll. Mind a 4 versszakra külön koreográfia jött létre. Ez az egyetlen flamenco stílus (palo), melynek kötött a koreográfiája. Tempója változó, közepestől a nagyon gyorsig terjedhet, de egy dalon belül nem változik. Gyakran használják benne a kasztanyettát (nem flamenco hangszer eredetileg: a Jota nevű Északi-Baszkföldről származó néptáncban használatos eszköz) .

Páros jellege egyedülálló: a flamencoban – hacsak nem  színpadra alkalmazzák – férfi és nő szólóban táncol vagy legfeljebb egymásnak. Táncolhatja férfi nővel vagy nő nővel párban, de csoportban is előfordul.